Hello, újra itt!
A nyáron még nem is jelentkeztem és már július elseje van. Szörnyen röstellem a dolgot. A másik blogomon sokkal többet voltam jelen. Ez sajnos most így alakul.Talán kellett ez a pihenés számomra, hogy tisztán láthassam a történetet és azt, hogy mit akarok ki hozni ebből. Abban már biztos vagyok, hogy ez a sztori nem csak Blair és az ikrek szerelméről szól. Egy teljesen más világot próbálok nektek bemutatni.
Köszönöm szépen a rengeteg kommentet. Mikor legutóbb itt jártam 14.000 körül járt a megtekintések száma. Ebben a percben pedig 17.000 körnéykén vagyunk. Számomra még mindig fantasztikus érzés, hogy ennyien vagytok itt, még akkor is amikor nem tudok jönni. Imádlak titeket!♥
A rész remélem tetszeni fog nektek. Hamarosan újra jelentkezem kipihenten és egy évedzáró pontos tervével. Jók legyetek!
Kellemes olvasást!
xoxo HeartBreaker
17. rész - Az ellenséged ellensége a barátod
Drew Bieber
A csók égetti az ajkamat. Érzem ahogy a bőrőmön át mindenem átforrósodik ahol Blair hozzám ér. Több mint száz évem alatt soha nem éeztem ilyesmit. Ez túl jó, hogy igaz legyen. Földöntúli és melengető. A szívem hevesen dobog, az agyam már nem képes irányítani a gondolatomat. Csak rá tudok fókuszálni. Nem létezik számomra semmi más, csak is kizárólag ő. Ebben a pillanatban a világ felőlem össze is omolhatna amíg őt a karjaimban tarthatom.
Az ajtó túl gyorsan vágódik ki ahhoz, hogy emberi lény nyissa. Azonnal elhúzódom, aggódó tekintettel meredek a kandalóra ami előtt egy ember alak áll, de közel sem emberi lény. A testem remeg, az agyam még nem tisztult ki annyira, hogy képes legyek valamit kinyögni. Bámulom a velem szemben álló fekete hajú nőt, miközben Blairt ölelem védelmezően. Érte bármire képes vagyok.
 |
| Fate, a szintén leszármazott lány |
- Szedd össze magad, Bieber! - csattan fel Fate miközben undorodva néz ránk.
- Mit keresel itt? - hangomban akaratlanul is sok az él és a harag. Megzavarta sivár életem egyetlen fantasztikus pillanatát.
- Téged, te idióta. - egyik lábát a dohányzó asztalra teszi, mogorván néz rám.- Megfeledkeztél valamiről. - szinte morog nekem pedig máris hányingerem van tőle.- Amíg itt enyeleg ezzel a söpredék, emberi fajjal addig a testvéredet bezárva tartják.
- Derek bezárva van? - döbbenten bámulok rá. Ez túl sok ahhoz, hogy fel tudjam dolgozni egyik pillanatról a másikra.
- Gedeon bezárva tartja. - Fate tekintete sötét és félelmet keltő. - Az apád, Drew. A saját apátok tartja bezárva, a fenébe is! - nem tudom hova tenni azt ahogy az izmai megfeszülnek. A hangja haragos és a tekintete perzselő szikrákat szór. Soha nem láttam még ilyennek.
Mindeközben másra kell koncentrálnom. Fate mindig kiszámíthatatlan volt. Nem most kell elemeznem, hogy miért éppen így viselkedik. Nézem őt, figyelem ahogy leveszi bőrkabátját és a kanapéra hajítja. Blair mereven előre bámul. Nem tudom mit gondol, egyszerűen nem tudok gonolkozni. A világ amiben hittem most esik szét. A testvérem - akármilyen is - éppen a segítségemre szorul. A tulajdon apánk tartja fogva, kitudja mióta.
- Két napja tudtam meg. - járkálni kezd, magassarkú csizmája kopog a padlón. Semmi mást nem hallok a kopogás és fülemben lüktető véremen kívül. Kezdem érezni a düht ami lassan telepedik rám és nyomasztóan maga alá temet. Nem ismerem Gedeont de egy valamiben biztos vagyok: megölöm. Az elhatározás elönt valamiféle furcsa elégedettséggel. Igen, ezt kell tennem. Akármennyire is ő az apám, az aki miatt létezhetem, akkor is gyűlölöm.
- Mit tudsz? - előre hajolok, kezemet a combomon pihentetem. Mereven figyelem a történéseket.
- Gedeon az Átalakító intézmény feje. - soha életemben nem hallottam még erről a helyről, de egészen biztos vagyok benne, hogy nem ok nélkül fut végig rajtam a hideg és állnak fel a szőrszálak a karomon .- Ez, hogy is fogalmazzak. - látszik rajta, hogy kínlódik azzal, hogyan tálalja.
- Fate, te mindig szenvtelenül őszinte vagy. Nem haragszom meg ha most is az leszel.- gúnyosan mosolygok rá.
- Drew, félre tennéd a múltbéli nézet eltéréseinket? - idegesen az asztalra csap. Egy ideig nem szólok semmit. Ott lebek köztünk a ki nem mondott feszültség, mint egy lesújtásra készülő kard. Tudom, hogy igaza van. Összeszorított szájjal nyelem le a feltörő haragomat és bólintok. Várom, hogy folytassa.
A kanapé besüpped mellettem. Blair komor ackifejezéssel ül le mellém. Tekintetét az ölében pihenő ujjaira szögezi melyeket idegesen tördel. Azonnal felülkerekedik rajtam a védelmező ösztönöm. Nem értem még most sem, hogy miért vagyok ilyen ha róla van szó. Mint egy ugrásra kész oroszlán.
- Blair, nyugodj meg.- kezemet a hátára simítom, fel-le járatom rajta, simogatom gyengéden.
Ekkor felpillant. Szeme könnyes, fájdalommal teli. A levegő mely számomra szükségtelen, bent reked a tüdőmben, a szoba pedig mintha sugorodna. Szinte már össze is nyom. Nem merek lélegezni, igyekszem nem eszelősen nézni rá. Érzem, hogy valami kellemetlen dolog fog jönni. Valami ami... amiről fogalmam sincs, hogy milyen hatással lesz rám. Jelenleg annyira instabil állapotba kerültem.
- Derekkel álmodok, mostanában. - vékony hangja szinte elveszik a szobában. Ez olyan mint egy arculcsapás. Én még fel sem tudom dolgozni, mire Fate már ott van és karonragadja Blairt.
- Mit álmodsz? - a fekete, szintén leszármazott lány hangja sürgető.
- Én... én nem. - Blair folyamatosan kapkodja a fejét. Hol rám, hol rá néz. Össze van zavaodva szegény.
- Fate, engedd el.- azonnal felállok, fenyegetően előre dőlök, talán még morgok is. Az indulatok csapongnak bennem. Az egyik percben még a testvéremért a másikban már a szeretett lányért aggódom. De egy valamiben teljesen biztos vagyok. Ha kell bármi áron megvédem Blairt. De ezt Fate is tudja. Elengedi a karját és feltartott kézzel hátrálni kezd. - Most pedig. - póbálok lenyugodni. Mély levegőt veszek, egy pillanatra lehunyom a szemem. - Blair kérlek mond el miket álmodsz.
- Egy sötét erdőben játszódik mindig. A lábam meztelen, a ruhámat szaggatják az ágak Derek pedig előttem fut. Én... nem tudom elérni őt, Drew. Segítségre van szüksége de nem vagyok képes utolérni. - megtörli a szemét. Hirtelen elhagyatottnak látszik, magányosnak és üresnek.
- Blair ez nem a te hibád... - éppen belekezdenék a hegyi beszédembe amivel talán meg tudom vigasztalni, de Fate hangja visszaránt a valós problémához.
- Vannak olyan angyalok akiknek ez a képességük. Be tudnak mászni egy emberi lény fejébe. - megdörzsöli a halántékát, látszik rajta, hogy ő is kínlódik.- Dolgoznak ilyen lények az Átalakító intézményben. Kizárólag az emberek fejébe tudnak motoszkálni és dolgokat ültetni, akár álmokat is. Csak arra tudok gondolni, hogy esetleg miattad csinálták, Drew. Blair az egyetlen emberi kapcsolatod. A gyengepont a pajzsodon.
- Akkor ez egy csapda.- vonom le a következtetéseket.
- Határozottan.- Fate ismét rám néz, mélyen, egyenesen a szemembe.- Senki nem tudja, hogy miért de ti erősebbek vagytok a többi ikre párosnál. Mind a ketten életben maradtatok. Az egyikőtöket már befogták, most a másik jön.- mint a vadak. Undorodom ettől az egésztől. - Ez az intézmény arra szolgál, hogy a bukott angyalokat és a leszármazottakat maguk mellé állítsák. Bevonják őket a rendszerbe. Nagyon sokféle munkára alkalmazzák őket. Ők amolyan takarító brigád lesznek, hogy ne a tisztavérűeknek kelljen dolgozniuk. De természetesen nem önszántukból. Nagyon különböző módon törik meg őket.
- Honnan tudsz ennyi mindent? - kezdek gyanakodni. Fate mindig az ellenségünk volt. Miért lenne ez most másképpen?
- Ott dolgozom, Drew. Gedeon a főnököm.- szemforgatva néz rám.- Te tényleg semmiről nem tudsz igaz?
- Erről nem.- vállat rántok.- Akkor ezek szerint amikor üldöztek nem olyan régen, nem a kormány emberei voltak?
- De. A kormány is szerepet játszik ebben az egészben.- sokkal bonyolultabb ez a kapcsolat ábra mint azt gondoltam.- Nekik is érdekük, hogy a világot megszabadítsák a hozzánk hasonlóktól. Így összefogtak a tisztavérű angyalokkal. Gedeon nagyon sok mindent tart a kezében. A világ egyáltalán nem olyan fekete és fehér mint amennyire mutatják.
- Mit tehetnénk mi, Derek érdekében? - Blair hangja mellőlem elszántan cseng.- Bármire képes vagyok, hogy megmentsem. Ha kell az életem árán is.- hirtelen féltékenység nyilal a mellkasomban. Nem tudom hova tenni és inkább elhesegetem. Ennek nem most jött el az ideje. Ennél sokkal fontosabb problémáink is vannak, egyelőre.
- Ne ilyen hevesen, királylány.- Fate fintorogva néz rá. Süt róla az utálat. Soha nem szerette az embereket.- Te kis, naiv emberi ivadék nem sokat tehetsz. Neked is látnod kellene a korlátaidat.- a szavakat undorodva, szinte köpi felé.
- Igenis, hasznos vagyok! - csattan fel Blair. Törékeny lány, de tudom, hogy mennyire makacs és hajthatatlan tud lenni. - Segíteni fogok rajta.
- Ide kész terv kell, kicsi lány. Nem lehet csak úgy odaállítani, mintha mi lennénk a megmentő szuperhősök. Túl sok, agypusztító filmet láttál. - figyelem ahogy a két lány között felizzik a levegő, és nem éppen erotikus értelemben. Bosszúság és gyülölet csírája gyökerezik bennük. Nem lesz könnyű az együtt működés.
- Nyugodjatok már le mind a ketten! - idegesen felállok.- Gedeon engem akar igaz?
- Igen.- Fate bólint. Mélyen a szemembe néz.
- Mire készülsz Drew? - Blair, Fate szöges ellentéte most sem hazudtolja meg magát és a tulajdonságait, azt ahogy megismertem. Megszeppenve, aggódó tekintettel vizslat.
- Megmenti a testvérét.- azt hiszem a leszármazott lány és én jelenleg azonosan gondolkozunk.
- Bármi áron.- teszem hozzá, most én vagyok elszánt és ezzel senki nem szállhat vitába.
