Sziasztok manók!:)
Na jó.Rövid leszek.Leírtam már,hogy miért is hiányoztam.Ezek a dolgok még most sem változtak szóval nincs értelme tovább ragozni őket.
Kedvesek ne foglalkozzatok azokkal akik olyan obszcén módon tudják értésemre adni a véleményüket.Én sem teszem, ti se tegyétek.Nem töröltem ki az illető kommentjét de nem is fordítottam rá nagyobb figyelmet. Mert nem igazán érdemli meg.Nekem csak a ti véleményetek számít.Az a fontos amit az olvasóim mondanak. Minden építő kritikára vevő vagyok, de nem olyan formában ahogy azt az illetőtől megkaptam, ráadásul névtelenül.Ez a mai világ sajnos.Mindenkit tudunk bántani/sértegetni, de a nevünket felvállalni az már luxus lenne.
Hogy egy kis jót is mondjak.Köszönöm a kommenteket.Nagyon jól esett ez a sok szép vélemény. Komolyan mondom,hogy ti vagytok a legjobbak! Hihetetlenül szégyenlem magamat, de most itt vagyok és ez a lényeg.Szóval ezer hála és millió ölelés nektek!
A részről.Nekem nem tetszik, de ez az én saját kritikus véleményem önmagammal szemben.Az ikreink most nem kaptak túl nagy szerepet.Ebben a részben inkább megalapoznám Blair jövőbeli helyzetét, és az Alicel való egyre mélyebb barátságát.:)
Kellemes olvasást! xoxo HeartBreaker
10.Rész ~Rózsa Bál
Blair Black.
A napok pörögtek egymás után.Közeledvén a végzős évhez minden olyan monoton és sürgető.Dolgozatok követik egymást, a magánélet sem egyszerű és az ember gondolkodása a feje tetejére áll. Nem tudok különbséget tenni fontos és nem fontos dolog között.Nincs elég időm semmire.Mint valami zombi csak élek és kitartok.Más szóval az élet szívás.
-Ne lógasd az orrod, csajszi!- lépett mellém Alice.Szőke hajában egy fekete rózsás csatt díszelgett, fodros és egyben tündéri ruhát viselt csodálatos alakja felett.Mellette az ember igazi krumplinak érezné magát,ha nem ismeri.De nem bántam.Mostanában csak vele beszélek és igazán megkedveltem.A napokban még magamhoz is áthívtam és együtt tanultunk.Alice egy mosolygós, szerethető ember.Nincs mit szépíteni ezen.
-Csak elgondolkoztam.Tudod számolom magamban a napokat,hogy meddig fogom még bírni.- mosolyogtam halványan,hogy ne tűnjön túl komolynak ez a néhány szó.Viszont belegondolva lehet,hogy tényleg ki fogok esni ebből a mókuskerékből.-De semmi orr lógatás.- leszámítva,hogy Drew és Derek eltűnt. Nem is tudom, hogy miért de sokat kattog rajtuk az agyam.Napok óta nem láttam a két angyali arcú szívtörőt.
-Akkor számold a napokat inkább a Rózsa Bál miatt.-kacsintott rám.
-Rózsa Bál?-kérdeztem vissza, mintha csak valami visszhang lennék.
-Hahó! Blair te hol a csodában élsz?Már napok óta tele a suli a plakátokkal.-mutatott körbe, hogy nyomatékot adjon mondandójának.Követtem tekintetemmel az ujját és valóban megláttam azt ami már egy ideje valószínűleg az orrom előtt van.
Nem volt túl díszített plakát, mégis felhívta volna bárkinek a figyelmét aki csak egy kicsit is nyitott szemmel jár, nem úgy mint én.Egészen mély, sötét kék szín alapon, szintén mély sötét kék, szinte már fekete rózsa fénylett, fölötte pedig ékes betűkkel ott virított a "Rózsa Bál" cím.A felirat alatt pedig fehér betűkkel ott volt minden információ.Még néhány felesleges is, mint mondjuk a Dj neve.Bár lehet,hogy ez csak számomra nem mondott semmit.
-Ugye eljössz?-csicsergett mellettem barátnőm továbbra is.Barátnőm.Ezt a szót még ízlelgetnem kell de úgy érzem,hogy bátran nevezhetem két hét után Alicet a barátnőmnek.Lehet,hogy más számára ez elhamarkodott de én nagyon is így éreztem.Sokszor nem az idő a lényeg hanem a kialakult kötelékek amik szebbé teszik az adott időszakot.
-Nem is tudom Alice.-sóhajtottam fel.Szemeimmel végig futottam az információkon, keresve valamit ami miatt nemet mondhatok.Imádom ezt a szőkeséget mellettem, de még soha nem voltam iskola bálon.Sőt, semmilyen bálon nem voltam.Nincs az az Isten,hogy engem erre most rávegyen.-Párok!-tapsikoltam örömömben ahogy megláttam a szabadulásom lehetőségét.-Párokban kell,hogy menjenek az emberek.- mosolyogtam győzelemittasan.
-Olvass tovább, barom.- forgatta a szemét.-Én is egyedül megyek.A párok megjegyzés alatt ott van, hogy "Ha szingli vagy se maradj ki a buliból, a Rózsa Bál megtalálja számodra az igazit!"- vágott vissza vigyorogva.- Na gyerünk már, Blair!- kiskutya szemekkel nézett felém.
-De holnap lesz.Alice, még ruhám sincs.-vetettem be az utolsó ütőkártyámat.
-A ruha miatt ne aggódj.Holnap suli után egyenesen hozzám megyünk.Rengeteg csinos ruhám van. Megcsinálom a hajad, a sminked és valami dögös cuccot is kapsz.-kacsintott rám én pedig már biztos voltam benne,hogy ennyi.Nekem befellegzett.Ezt a csatát zavarba ejtően elvesztettem.
-Legyen.-adtam be a derekamat nagy nehezen.
-Péntek, nálam.-kacsintott még utoljára felém,hogy bevihesse az utolsó megsemmisítő ütést.Nekem annyi.
~ * ~
Péntek.Este hét óra.Alice szobája.Elhalálozásom közeledte egyre jobban megrémiszt.Azok után ami nem olyan régen történt velem nem kellene félnem egy nőies estétől.De úgy látszik furcsa egy szerzet vagyok. A hideg is kiráz ettől az egésztől.Csak ülök némán a tükör előtt és figyelem ahogy a tipp-topp barátnőm keze közé veszi egyszerű külsőmet.Ha nem rólam lenne szó még meg is dicsérném,hogy milyen remek munkát végzett.De magamon látni az eredményt.Kínos volt.Soha nem voltam az a hercegnő típusú lány.Most viszont kénytelen voltam végig nézni ahogy a szürke kisegér előbújik a csigaházából és egy gyönyörű nővé változik.Na jó, nem gyönyörű,csak szép.Soha nem láttam még ilyennek önmagamat.Talán ezért zavar ennyire a hullámos hajam, a mély dekoltázsú ruha és a vörös ajkak.
-Hogy tetszik? - lelkesedett Alice, a tükörben folyamatosan a reakcióimat leste.
-Igazán szép.- féloldalasan felmosolyogtam rá.Valójában nem tudtam többet hozzászólni ehhez a témához. A smink, divat és a ruhák nem az én világom.Én egészen biztos,hogy nem tudnám így megcsinálni a saját külsőmet.
-Az utolsó három kérdésemre ez volt a válaszod.-fintorgott mögöttem.-Ha nem mondod meg,hogy mi nem tetszik benne akkor nem tudok változtatni rajta.Akkor nem fog a te ízlésedhez igazodni.
-Alice.Ha az én ízlésemhez igazodna akkor itt sem lennék.-vigyorodtam el.-És ezt te magad is tudod.
-Tudom,tudom.-suttogta helytelenítően.-De mégis úgy gondolom,hogy itt a helyed.Mármint nem itt, hanem a bálon.Neked is ott kell lenned.Jót fog neked tenni, kedves Blair kisasszony.-nevetett szemét forgatva.
-Látod?- nevettem én is.-Hol a fenében van a tornacsukás, farmeres lány akit a világon senki nem szólítana kisasszonynak?-idéztem vissza szavait.-A fenébe is Alice, te kihozod belőlem az úri hölgyet.-mosolyogtam már sokkal szelídebben.
-És ez baj?- előre hajolt, állát a vállamra fektette.-Készen vagyunk, Csipkerózsika.Gyönyörű vagy.- suttogta halkan miközben végig a szemembe nézett.Én pedig jól tudtam,hogy komolyan is gondolja.Számára gyönyörű vagyok minden esetlenségem ellenére is.-Ma éjszakára hajlandó vagy sutba dobni a tornacsukádat egy gyönyörű, gyilkos magassarkúért?-incselkedett velem tovább.
-Legyen.-utánoztam az Alice-féle szemforgatást.
-Csodás.-értett egyet, vigyorogva.Hosszú éjszaka lesz.
~ * ~
Anyát nem volt nehéz meggyőzni,hogy engedjen el.Határozottan Alice oldalán állt.Mindennek ellenére mégis ragaszkodott hozzá,hogy ő hozzon minket a bálra és majd Alice szülei jöjjenek értünk, hisz anya dolgozni lesz.Szent meggyőződése,hogy az ilyen bulikon mindig vannak piálások.Azt pedig nem szeretné,hogy úgy vezessünk.Amit teljesen megértek.
-Jók legyetek lányok.-integetett nekünk miközben mi a hosszú, báli szoknyánkat emeltük ki.-Alice, kérlek gondoskodj róla,hogy Blair végre úgy viselkedjen mint egy tizenhét éves.-mosolygott.
-Igenis, Amanda!-mosolygott barátnőm bájosan én pedig csak dühösen fújtattam.Időközben a magázódás elmaradt,sőt anya nyomatékosan kérte,hogy tegezze.Nem volt ezen semmi csodálkozni való.Anya nem mondható idősnek a maga harminckilenc évével.
-Szia anya.-fintorogtam mire ő csak nevetve egy puszit dobott.Aztán ahogy jött úgy ment is.Így is késében volt, így aztán reagálni sem maradt időm.Nem mintha szerettem volna.Imádom anyut, de most határozottan plusz pont,hogy végre lelépett.
-Menjünk be és bulizzunk.-tanácsolta magától értetődően a szőke hercegnő mellettem.Én egy fekete, egyszerű ruhát választottam míg ő ennek a szöges ellentété.Egy kék habos-babos ruhában állt mellettem - megjegyzem tengerkék szeme csak még szebbnek tűnt-, melyhez nem is igazán kellett már több kiegészítő.Gyönyörű lábai kikandikáltak a kivágáson. Ugyan az én ruhám is hasonlóképpen volt felvarrva, kételkedtem benne,hogy ugyan ilyen jól néz ki mint az övé.Máson már valószínűleg visszataszítónak gondoltam volna ezt a sok Barbie baba kelléket, de hozzá tökéletesen illett.
A bál szervezőiben kellemesen csalódtam.A helyszín gyönyörű volt.Az ember el sem tudott volna tévedni, még ha akart volna sem.Biztos voltam benne,hogy ezer százalékban kihozták a maximumot abból amit ez a hely kínálni tud.Szép, vörös szőnyeget terítettek a lépcsőre, égők és természetesen rózsák szegélyezték az érkezők útját.Határozottan hangulatos volt.Ahogy a bálterem is.Ami egyébként a sportcsarnok. Nyoma sem volt az órákon használt szőnyegeknek, gumimatracoknak vagy a focikapunak.Sőt még a kosárpalánk is eltűnt.Helyére lámpások, diszkógömb, ezernyi rózsa és egyéb dísz került.A fények megvilágították az emberek testét.Volt,hogy zöldben, pirosban és akadt,hogy kékben láttam az együtt mozgó embereket. Minden test lüktetően, vibrálva mozgott a másikkal.Egészen tetszett a zene is amit a Dj játszott a fiatalok számára. Összességében tipikus iskolai bál volt amin egyszer az életben mindenki részt vesz.
~ * ~
Magamat is meglepve remekül éreztem magamat.Pörögtem egész este.Táncoltam Alicel, a barátaival akiket talán már a saját barátaimnak is mondhatok.Vagy inkább csak haveroknak.De akkor is jól éreztem magamat velük.Anya óvó intelmei hatására semmit nem ittunk.Nem mintha akartunk volna, de eleget tettem édesanyám kérésének is.Jól éreztem magam és még jó gyereknek is mondhatom magam.Kell ennél több?
Kell bizony.Több óra táncolás után a nem megszokott magassarkú természetesen megtette a hatását. Sikítva menekültem a táncparkettről,hogy végre pihenhessek egy kicsit.Füllesztően meleg volt odabent, nekem pedig levegőre volt szükségem.
Háta pillantva szemmel Alicet kerestem aki éppen egy végzős sráccal táncolt.Úgy tűnt,hogy jól megvannak én pedig nem láttam értelmét annak,hogy ezt megzavarjam.Így hát egyedül vetettem ki magamat az erkélyre. Nem mintha bárkire szükségem lett volna.Néhány szabad percet akartam a friss levegőn és ehhez igazán elég vagyok én magam is.
Reménykedtem benne,hogy teljesen egyedül leszek.Szerettem volna csak kiérni és felmosolyogni az égre. Mély levegőt venni, eljátszani a gondolattal,hogy még hányan szívják ezt a friss levegőt és vajon hány tinédzser mosolyog most így fel az égre.Vágytam arra,hogy minden gondolatot kizárjak és csak boldog legyek.Mosolyogjak, nevessek.Hiszen ennek az estének erről kellene szólnia nem igaz?
Nem.Az élet mindig tartogat egy kis csavart.Egy kis löketet vagy éppen visszahúzást amitől elfelejtesz gondolkozni, az arcodon lustán elterülő mámoros mosoly megfagy, hisztérikussá válik.Pihekönnyű vonásaid, az érzés,hogy szabad vagy pedig semmissé válik, tova száll pont olyan hirtelen ahogy jött.Volt és nincs. Te pedig csak nézed.A saját érzéseid, akarataid, de semmit nem tehetsz értük.Nem vagy képes megmenteni őket, ahogy önmagadat sem.Egyetlen egy valamit tehetsz csupán.Alkalmazkodsz.
-Drew.-leheltem halkan miközben tekintetem az előttem fekvő, vérző sebét szorító fiúra esett.Fehér inge már teljesen átázott.Te jó ég, soha nem láttam még őt ennyire sebezhetőnek. Nem tudtam mit kellene tennem, nem voltam benne egészen biztos,hogy én vagyok a megfelelő segítség, de egy valamit biztosra tudtam. Megsérült és én találtam meg.Én felelek érte.
