Elkésett gondolatok.

Gondolkozz, gondolkozz, gondolkozz már te szerencsétlen!

Ez az a mondat ami szerintem napi szinten elhangzik a fejemben. Őszintén? Nem tudom, hogy merre kellene tovább mennünk. Előre? Vissza? Esetleg állhatnánk és csak toporoghatnánk egy helyben. Alkotói válság vagy csak egy kis tavaszi fáradtság, magam sem tudom. Szerettem volna ezt a blogot jól megírni és ügyesen befejezni. - A második rész még mindig áll, nem adjuk fel a harcot! - De az a helyzet, hogy az elejét azt hiszem elbaltáztam már. Visszagondolva vannak itt olyan részek amiket csak kényszerből írtam meg, összecsaptam mert kész akartam vele lenni, Nektek. Nem vagyok büszke, egyáltalán nem.

Ez természetesen az én hibám.

Mielőtt ezt valaki félre érteni. Szépen ki is emeltem, hogy mindenki lássa nem rátok akarom kenni a dolgot. Soha nem szándékoztam ilyesmit tenni. Most viszont kénytelen vagyok ehhez folyamodni. Nem akarok szünetet elrendelni vagy éppen bezárni, mert most is a megnyitott szövegszerkesztőben foglalatoskodom a résszel. Viszont jó, ha tudjátok, fogalmam sincs, hogy mikor fogok jönni. Nyafoghatnék egy sort az iskola miatt. ( Hetente több témazáró, felelések, angol vizsga. Megjegyzem az informatika vizsgám készen van, hál' Istennek minden modulom sikerült.) Csak éppen semmi értelme nem lenne. Gondolom nem az iskola hibája, hogy én egy kicsit elvesztem és mással foglalkoztam.

A titkok ...

...mezejére viszlek titeket.

Micsoda drámai egy nőszemély vagyok! - most képzeljetek ide egy hisztérikusan csengő "hahaha" kacagást is -. De komolyan. Itt az ideje, hogy néhány titkomról beszéljek nektek ami titeket is érint. Az első és a legfontosabb az a The Twins- el kapcsolatos.

1. Jelenleg a 15. résznél tartunk. Ami azt jelenti, hogy hátra van még öt teljes rész. A FINÁLÉ, erről tettem már néhány megjegyzést a The Twins facebook-os olvasói csoportjában. De még semmi komolyat. Nagy dolgokat tervezek. A végére garantáltan minden szálat összekuszálunk és kiengesztellek titeket az összecsapott fejezetekért.
2. Ez után sem fog megszűnni az élet. Csak éppen nem itt folytatódik. Erről majd később bővebben.

A " Bizzle : Elnyel a sötétség "- ről nem tudok nektek sok titkot mondani. Nagyon élvezem az írását és igyekszem minél hamarabb jelentkezni oda is. Fantasztikusan lehet bánni a karakterekkel. Megmondom őszintén Shaw - az ottani női főszereplőm - az eddigi kedvenc karakterem. 

A nagy bejelentés ...

...,a bonyodalom kedvéért.

Dolgozom valamin amiről még nem szeretnék túl sokat mondani. Nem fogok neki blogot csinálni. Ez már gondolom sejtetni enged valamit. Mindenki tudja rólam, hogy gyerekes és talán túl nagyra törő álmom, hogy egyszer a saját könyvemet tarthassam a kezemben, mosolyogva és elégedetten. Azután a rengeteg átírt év után most úgy érzem éppen itt volt az ideje, hogy belekezdjek. Jelenleg jól haladok vele. Nagyjából 20 oldal van készen ami nem olyan sok, de azért mégis valami. Ami még ennél is fontosabb, hogy élvezem! Kifejezetten élvezem! A karakterek mesések és rengeteg humorral találkozhattok majd. 

Hogy mikorra várható az, hogy ebből tényleg legyen valami? Ez egy kicsit bonyolult. Talán kevesen tudják rólam, hogy anno volt egy blogom ami után kaptam egy kiadói véleményt. Az nagyon sokat jelentett nekem akkortájt. Persze még kicsi voltam. 14 évesen az ember ezzel nem tud mit kezdeni. Most viszont közel a 17-hez úgy gondolom ideje a sarkamra állni. Kutatom a lehetőségeimet. Persze az első állomás az, hogy elkészüljön a kis - ahogy én nevezem - "bébim" . Talán ezért is vagyok lassabb. Mert a fejembe vettem valamit és igyekszem megvalósítani. 

Nos ez elég hosszúra sikeredett. Nem tudtam fékezni a nyelvem, akarom mondani a kezemet. Most pedig röpülök is vissza az én kis elszigetelt világomba. Legyetek jók, majd jelentkezem! :)