Prológus ~ Életfoszlányok.

Sziasztok!

Nem tudom mit mondhatnék. Hála ölel körül! Ki a fene gondolta, hogy egyből ennyi feliratkozó lesz? Még semmi nincs fent és máris itt vagytok tízenegyen és várjátok az első részt.Amire még mindig várnotok kell. Annyira izgulok.Most a prológust hoztam el nektek.
Nehéz lenne bármit is mondani most. Izgulok kedvesek. Régóta őrizgetem ezt a kis történetet magamban majd a gépemen. Nem tudom, hogy helyes volt-e blogot csinálni neki, de eddig nem bántam meg, ebben biztos vagyok. Szóval most nem húzom az időt. Remélem a blog elnyeri a tetszéseteket és számíthatok rátok a jövőben is!:)

Az előzetes videóért nagy köszönet Kittinek, csodálatos munkát végzett, imádom. Minden benne van amit megbeszéltünk, gyorsan és igényesen készítette el!Köszönöm!:)

Prológus ~ Életfoszlányok.

Blair Black:

Minden annyira egyszerűnek tűnt.Az életem teljesen nyugodt és normális volt. Minden nap felkeltem elmentem iskolába, "barátokat" szereztem és éltem.Soha nem kellett aggódnom semmi miatt.Ha szükségem volt valamire, megkaptam.Bár többnyire az életem nagy részét a könyvek töltötték ki...
Egészen addig a napig. Ismered azt az érzés mikor a világod a feje tetejére áll?Mikor minden nyugodt és csöndes.Vihar előtti csend.Majd mint egy villámcsapás úgy ér utol a dolog.Szenvtelenül beférkőzik az életedbe, s megkörnyékezi a szívedet.Lassan, fojtogatva árad szét benned ez a vörös méreg.A szíved furán viselkedik.Hol félre ver, hol pedig nagyokat dobban.Nem érted miért.Én sem értettem.
Amíg meg nem láttam őt.Őt aki előtt azt hittem a szerelmes regények hősei tényleg csak a regényekben léteznek. Aki megtestesítette minden vágyamat.Figyelmével elkápráztatott és magához láncolt.Mellette semmi nem volt lehetetlen.Mert nem az volt a fontos, hogy ő ki és, hogy én ki vagyok. Hanem, hogy egymás mellett kikké tudtunk vállni.
Tökéletes volt.Az életem minden pillanata azzá vállt.Mellette úgy éreztem a mennyország az enyém. Semmi nem ronthatta el az életemet.Minden úgy alakult ahogy kellett.A kis világnak nevezett birodalmam amit magam köré építettem most úgy tűnt tiszta és gyönyörű. Úgy gondoltam nincs még egy ilyen ember a Földön.
Majd jött ő.Karján feszültek az izmok, teste merev és félelmet sugárzó volt.Míg testvére közelében lelkemet a határtalan békesség felhője lengte körül, mellette úgy éreztem a pokol legmélyebb bugyrába süllyedtem. Mint ég és föld, mennyország és pokol,jó és rossz. Teljesen két külön világ ami soha nem ér össze, kívül mégis ugyan az.A borító hasonló,túlontúl, a tartalom pedig még csak közel sem áll egymáshoz.
Semmi nem volt egyszerű. Nem volt könnyű.Az életem fölött álltam ami egy hatalmas katyvasz lett ismét. Nem tudtam ki vagyok és legfőképpen azt nem, hogy ők kik.

Derek Bieber

Néztem az embereket.Semmit nem tettem.Az eső megállíthatatlanul hullott felettem.Kopogott a bőrömön. Kip-kop-kip-kop. Kezdett az agyamra menni.Ahogy az emberi faj is.Itt állok egy helyben és hagyom, hogy hozzám érjenek.A testük érintkezik az enyémmel.De senki nem látott.Nem hallott és még csak a létezésemről sem tudott.
Miért vagyok itt? Mi a fene hozott újra ide? Ösztönösen jöttem.Nem gondolkoztam csak hagytam, hogy a lábam vigyen amerre jól esik neki.Mintha nem én irányítottam volna a testemet.Talán ez is az igazság. Egyáltalán van olyan, hogy testem? Soha nem mutatkozhatom a rendes formámban ezek között az alantas lények között.Elítélnének, vagy ami még jobb cirkuszi bohócot csinálnának belőlem.
Most pedig itt állok és ilyen hülyeségek lepik el a fejemet.Drew a közelben van.Szinte már hallom ahogy gondolataival engem kutat.Rengeteg év telt el és még csak szót sem váltottunk.Én más felé fejlődtem mint ő. Ő mindig is nyápic mitugrász volt.Nem való neki ez a hatalom ami a mi képességeinkkel jár.Soha nem használta ki, és talán még igénybe sem veszi úgy Isten igazából.Maximum ennek a por népnek segít. Meggyalázza azt akik vagyunk.
Drew más mint én.Voltunk mi valaha ugyan olyanok?Ő nem tudja mi az élet igazán szép oldala. Olyan múló emberi dolgokra pazarolja az idejét mint a folytonos tanulás, szerelem és a baráti kapcsolatok kialakítása. Számít ez bármit is?Nekünk nem kellene, hogy számítson.Mi értelme van egy más fajjal barátságot kötni, ha ő 80-90 év után elhagyja a testét, míg a mi lelkünk örökké ragaszkodik a miénkhez?
Meg mondom én.Semmi.Ahogy az életnek sincs értelme.Számomra nincs.Tengődöm jobbra-balra. Keresem a kiutat, de nem találom.Egyre mélyebbre sodródom egy olyan világban ami nem az enyém.Soha nem tartoztam ide.Nem is fogok.

Drew Bieber

Ahogy beértem az iskolába tudtam, hogy ez a nap más lesz. Már kétszer láttam őt.Mosolya mindig magával ragadott.A belőle áradó illatot raktározni kellene és piacra dobni.Édes volt.De nem mesterkélten csak úgy, magától adódóan. Szelíd természetéhez foghatóval nem igen találkoztam.Életemben nem láttam még ilyen embert.Pedig ez a faj annyira kiszámítható és pont ezért békéltem meg velük.Nem rettegtem tőlük, nem utáltam őket.Csak ismertem minden lépésüket előre tudtam.
Kivéve neki.Esetlen és szeleburdi volt olykor, máskor pedig maga a megtestesült önbizalom.Néha béketűrő , máskor pedig a könyvek erős női főhőseivel azonosult.Mindig olvasott.Egy könyv folyton volt a kezében. Noha ebben semmi rosszat nem láttam, mai napig nem tudom, hogy hogy képes valaki ennyire elmerülni egy olyan világban ami nem az övé.
Derek ennek a tökéletes ellentéte.Soha nem lesz képes azonosulni azzal a hellyel és élőlényekkel amit új otthonunknak választottunk.Pedig már jó pár éve itt vagyunk.Ő még sem tudja megszokni az emberek egyszerű életét és kiszámíthatóságát.Neki ez túlontúl unalmas, monoton.Folyamatosan balhék ezerei övezi fivérem életét.Képes lesz valaha másképpen viselkedni?Annyira boldoggá tenne ha csak egyszer nem nekem kellene kihúznom a hülyeségéből.

Viszont a kapcsolatunk akkor romlott meg igazán mikor közém és közé próbált állni...