4.Fejezet ~A rosszfiú

Sziasztok drágáim!:)

Kétszer kellett nekifutnom ennek a résznek.Egyszer kikapcsolt a gépem és csak a fele volt elmentve. Különben már tegnap jött volna.Az élet igazságtalan! Sajnos.De mindegy.Igyekeztem hamar túl lépni a "traumán" és inkább szorgalmasan megírni. Nem akarok nagyon sokat papolni. Láttam a kommenteket! Nagyon hálás vagyok, ne haragudjatok, hogy nem tudtam válaszolni. De örültem, hogy a rész elkészült végre. Köszönöm a feliratkozókat is! Puszillak titeket és jók legyetek! :)

Kellemes olvasást!

 

4.Fejezet ~ A rosszfiú

Derek Bieber

Jó viccnek tűnt felbukkanni újra az öcsém életében.Ismét pokollá tenni a mindennapjait és halálra bosszantani. Így legalább valami izgalmas is történik abban a végtelenül unalmas kis világában.Hisz mi lehet annyira érdekfeszítő benne?Felkel,rendbe rakja magát, elmegy abba az idióta zöldségesbe, dolgozik végül haza megy.Egész nyáron ennyi volt a programja.Ennél még az is többet ér ha velem idegeskedik.Azzal is előrébb van.
Talán így keveredtem újra ide.Vagy számomra ez egy jó indok, hogy újra Elkhart Lakebe tegyem a lábamat.Valójában fogalmam sincs.Soha nem vágytam erre a kicsi és még talán Drewnél is unalmasabb helyre.Nincs itt semmi, csak rengeteg erdő és a tó.Ezeket még nagyjából lehet értékelni, de egyébként egy porszem az egész.
Most mégis idevágytam.Minden épeszű gondolat kiszállt a fejemből.Végeztem a dolgomat. Soha nem voltam jó fiú.Most sem ez a jellemző rám.Szeretek a magam ura lenni.Nem követem a buta emberi szabályokat, a sajátjaim szerint élek.Nos...Igen.Akinek ez nem tetszik, az beállhat a sorba vagy tehet egy szívességet.Drew ilyen volt.Mindig megpróbált kioktatni."Nem használhatod a képességeinket autó,ékszer stb lopásra." vagy ami a kedvencem volt. "Nem ölthetsz embert." és sűrűn elhangzott a "Ne kereskedj droggal" mondat is.De miért ne?Mert az emberek így élnek?Ők így csinálják?Ugyan! Ettől nekem még nem kötelességem szintén megsavanyodni.Bár semmi szükségem a lopott holmikra sem a drogra.Soha nem éltem velük.Viszont ezek az egyetlen izgalmas dolgok ezen a sivár bolygón. Ilyenkor kis adrenalin löketet érzek, azt hiszem én adrenalin függő vagyok.
Talán már mindenkinek világos, hogy nem élek a szabályok szerint.Soha nem tettem. Tiltják? Megteszem.Óvva intenek?Köpök rá.Féltenek?Ne tegyék.Nincs rá szükségem.Az én életem ilyen.És határtalanul élvezem.Minden mozzanatát magamba szívok.Ezt csak az fogja igazán megérteni aki szintén ezt az életmódot követi.De talán még ő sem.Hogy miért?Nem vagyok sablon.Rám nem lehet rám húzni az emberi normákat, stílusokat.Én szimplán én vagyok.
Az iskola pedig egy olyan dolog amit szerintem az átlag diákok is utálnak.A hátam közepére sem kívánom.Nincs értelme, számunkra nincs.Több tudással rendelkezem mint maga a tanár. Minek üljek be a sok barom közé?Nézzek ki a fejemből?Arra jó ez az egész, hogy az idő menjen a maga komótos módján és talán valami egy picit lefoglalja az agyam kattogását. Semmi másra nem jó.
Noha meglehet mégis itt vagyok, ismét.Egyetlen okból.Azt én sem tudom, hogy ebbe a porfészekbe mi is vonzott.Soha nem láttam benne semmit.De ha már itt vagyok kötelességem iskolába járni.Hála Drewnek.Első ok, ami még engem is érdekel, hogy mivel hamar rájönnének az emberek, hogy ikrek vagyunk így feltünő lenne, hogy az egyik még az iskolapadot koptatja a másik meg már kijárta a sulit. Tizenhét éves suhancnak nézek ki.(Nem számít, hogy idősebb vagyok a város lakóitól úgy közel kétszáz évvel. A második ami számomra cseppet sem számít és le is szarnám, hogy Drew mikor megérezte, hogy jönni fogok elhintette a kis sztoriját.
A sztori a következő. Elméletben én egy nagyon okos és jó modorú fickó vagyok.- Jó vicc, kár, hogy a bugyiszaggató és a szex Isten nincs köztük.Úgy legalább nagyjából megállná a helyét a történet.Bár még mindig ott az a jó modorú.Egy hidegvérű gyilkos nem jó fiú.-Aki történetesen egy alaszkai kutató állomásra kapott ösztöndíjat és egy évig ott tanult, dolgozott, kutatott.Hát. Jobb mesét nem vártam Derektől. De ezzel legalább megmagyarázta, hogy miért nem tudott rólam senki és hova tűntem el.
Fellépve az iskola lépcsőin elpöccintettem a kezemben lévő cigicsikket és kifújtam az utolsó füst felhőt. Nem tudom miért szívom.Nem sok értelme van, de inkább ez egy berögzült mozdulat.Amúgy sem károsít.Engem nem, akkor nem tök mindegy?
Semmi nem változott.Mikor is voltam itt utoljára? Közel harminc vagy talán már negyven éve is.De semmi újdonság.Azt leszámítva, hogy a falakon más plakátok lógtak, más előadásokra hívták fel a diáksereg figyelmét - melyek természetesen senkit nem érdekelnek- az Elkhart Lake-i gimnázium még mindig ugyan az volt.Ugyan az a lekopóban lévő fehér falfesték, a faberakás a falaknál. A lámpák pislákolása sem javult, és a szekrényeket sem cserélték ki.Unalmas és ugyanolyan.Ettől hánynom kell.
Már éppen azon voltam, hogy veszek egy 180°-s fordulatot és elhagyom ezt az istenverte helyet, mikor ismerős hang keltette fel az érdeklődésemet.Mintha saját magamat hallanám némi szeretettel és egyéb undorítóan unalmas dologgal fűszerezve.
-Meg ne próbálj elmenekülni, Derek! Te főzted, edd is meg!-szólt rám megrovóan fivérem az egyik szekrénynek támaszkodva.Mindig olyan haláli nyugodt.És haláli unalmas is. Most is egyszerű farmer és egy fehér póló van rajta.Semmi vad, vagy egy kicsit feltűnőbb dolog. Undorító, én mondom, hogy ez undorító.
-Nem állt szándékomban.- hazudtam automatikusan.
-Elfelejtetted tán, hogy kapcsolatban állunk? A rakoncátlan gondolataidat még akkor is hallom ha nem akarom.Pedig jó pár mocskos dolog nem érdekelt volna.- forgatta meg szemeit, amiről egyenesen a falra tudnék mászni. - Tudom, hogy idegesít.Mindig idegesített, ezért csinálom.-vigyorodott el.Ebbe a gyerekbe ennyi rosszaság szorult azt hiszem. Néha bosszant engem.Micsoda rossz fiú.-Ha nem akarod, hogy halljalak akkor húzd már fel a kibaszott hálódat.
-Évekig távol voltam tőled, újra meg kell szoknom, öcsi.-vetettem oda és már  mentem is volna tovább, ha nem ragadja meg a felkaromat.Felvont szemöldökkel néztem először rá, majd az ujjaira amik a karomra fonódtak.-Eressz el.-sziszegtem a fogaim között.Tudja, hogy utálom az érintéseket.
-Bocs.-az arcán szemernyi megbánást sem láttam.Ő az én irgalmas testvérem aki velem szemben soha nem bán meg semmit.Bár nem csodálom.Sok borsót törtem már az orra alá. A helyében én sem viselkednék másképpen.Lehet, hogy érzéketlen pöcs vagyok de azért reálisan látom a helyzetet.
-Mit akarsz?-löktem oda miközben hatalmas sóhaj keretében tűrtem fel a bőrkabátom ujját, oly annyira, hogy kilátszottak merész tetoválásaim melyektől a suliban frászt fognak kapni a tanárok, de nem izgat.
-Nos.-láttam, hogy a kezemet bámulja.- mi lenne ha nem ilyen nyíltan viselnéd a tetkóidat?- akaratlanul is nevetnem kellett ezen a kérésén.
-Drew.Tudod.Tetoválás.Nem tudom elrejteni és nem nyíltan viselni.Ne röhögtess jó?- vigyorogva dőltem a szekrénynek a vállammal és úgy néztem farkasszemet vele.- Mi lenne ha te meg nem hordanál nyíltan ilyen unalmas göncöket?
-Az én "gönceim"- mutatott a levegőben idézőjeleket.- nem unalmas csak átlagos.A kettő nem azonos.Viszont.Amire még meg akarlak kérni, az az, hogy viselkedj jó? Én kedvelem ezt a sulit és így is gáz, hogy ez az utolsó évem.Ne tedd tönkre.Kösz.-ellökte magát a szekrénytől és már ment is.Már így is jóval többet beszéltünk verekedés és vita nélkül,mint valaha bármikor.Pár pillanatig figyeltem ugyan ahogy eltávolodik, de ezt hamar meguntam. Ideje elvegyülni Elkhart Lake diákjai között.
~ * ~
Vicces volt nézni a sok elgyötört szempárt ebben az istenverte épületben.Mindenki számolta vissza a perceket, hogy mikor szabadulnak.Ami tényleg mulatságos volt. Úgy éreztem magamat mint egy kisgyerek akitől elvették a játékszerét.Nem volt esélyem rosszalkodni.Drew mellett nem.Mindent úgy intézett, hogy egy órákon legyünk.Ugyan azt az idegennyelvet kellett felvennem mint neki, ugyan ahhoz a biosz tanárhoz "jelentkeztem" mint ő.Minő véletlenek.
Mire eljött az ebéd szünet már fuldokoltam.Egy óra nélküle.Szinte megváltás lenne. Persze ebben csak reménykedni tudtam.A remény hal meg utoljára, hiába kiabál a józan eszem, hogy úgy is vigyázni fog rám mint egy rosszcsont kölyökre.Istenem, miért adtad nekem a világ legbosszantóbb emberét testvérnek?Komolyan.Csak én lehetek ennyire szerencsés.
Fogalmam sincs miért de nagyot ugrott a pulzusom ahogy az ebédlő felé igyekeztünk. Furcsa illat csapta meg az orromat.Nem tudtam mihez hasonlítani.Édes volt mint a vattacukor de egyedi, nem mesterkélt.Soha nem éreztem még csak hasonlót sem.Nem tudom mi ez a fene nagy izgalmam, de ahogy oldalra fordultam láttam, hogy testvérem szemei is nagyra nyílnak és ő sem gondolja másképpen.Hirtelen fordult az arca és vette fel az álarcot, de láttam. Akkor már késő volt.Tudtam, hogy ő is érzi ezt a fura illatot és az ereinkben lüktető vért. Életem során sok mindent megéltem, de ilyesmit soha.Minden porcikám, minden egyes DNS-em üvöltött, hogy lépjek be ezen a kibaszott ajtón.