5.rész ~ A jó fiú

Kedveseim!

Hogy ti mennyire hiányoztatok nekem.Maga az érzés, hogy írhatok,hogy it lehetek.Elviselhetetlen volt. Már azon voltam,hogy leköltözöm az informatika terembe és ott fogok írni.De sajnos azzal sem vagyok előrébb. Ne haragudjatok de van egy sajátok módszerem és másképpen nem tudok írni.Szeretek elmélkedni közben, átgondolni.Néha kiszaladni egy kávéért.Ami pedig a legfontosabb: utálom ha nézik miközben "alkotok". Nem szeretem ha folyamatában látja valaki.Az zavaró számomra.Ezért most haza jutottam a koleszból így tudtam jönni az otthoni számítógépről.Igyekszem villámgyorsan írni, hogy minél hamarabb fel tudjam rakni. Puszillak titeket és köszönöm, hogy vártatok! 

Apropó! Oldalt lesz egy menü ahol a díjakat találjátok.Nem régen kaptam két díjat erről pedig majd abban a menüben bővebben is olvashattok majd.Köszönöm szépen őket, nagyon sokat jelentett!:)

5. rész ~A jó fiú.

Drew Bieber

Fura érzés ez az egész.Ahogy beléptem éreztem azt a bizarr energiát ami akkor keletkezik ha az ikrek egy helyen vannak, azaz mi.Két különböző személyiség vagyunk.Az én jelenlétem többnyire természetfeletti nyugalmat hoz az emberekre és napsütést.Míg veszedelmes testvérem vészjósló nyugtalanságot, villámokat és mennydörgést idéz elő puszta erejével.Ez a kettő együtt pedig kiszámíhatatlanul hat a lakosságra és magára Elkhart Lake-re is.Nehéz időszak áll előtünk ezt már most látom.

Magam sem tudom, hogy mi zavar jobban.Az, hogy Blair itt van és ezzel veszélynek teszi ki magát, vagy az, hogy Derek így reagált?Tudom, hogy számára minden egy nagy verseny.Az egész élete a versengésről szól.Mikor gyerekek voltunk is ez vezette és ez tartotta benne a lelket.De ez most egészen más.Nem tudom miért érdeklődöm egy emberlány iránt.Nekem nem lenne szabad hisz csak fájdalmat fogok neki okozni.Távol kell tartanom magamat tőle ahhoz, hogy Derek is távol legyen.

"Bejön a nő mi?"- hallottam meg a fejemben fivérem hangját.Fura ez a képességünk.Ki tudom kapcsolni a gondolataimat, el tudom előle zárni de őt nem tudom kitaszítani.Ha ő közölni akar velem valamit az akkor is eljut hozzám ha nem szeretném hallani.Ez egy elég bosszantó dolog tekintve, hogy örülnék ha nem is lenne az életem része.Csak a baj van vele amióta az eszemet tudom.

"Milyen nő?Nem tudom kiről beszélsz."-jutottam el hozzá a saját üzenetemet.Jobb lesz ha teljes hidegséget lát a külvilág és ő is.Mind a hárman nagyobb biztonságban vagyunk ha Derek nem akar versenyezni ahhoz pedig az kell, hogy ne adjam alá a lovat akaratlanul is.

"Öcsi.Sok minden elmondható rólad de az érzelmeid tagadása nem."- szinte még azt a gúnyos hanglejtést is hallottam a fejemben.Elegem van belőle.Még csak egyszer beszéltem Blairral, egyedül is éppen elég lenne a közelébe férkőzni.Nem vagyok emberi nálam valahogy minden nehezebb.De abban biztos vagyok, hogy ebben a helyzetben ami most kialakult lehetetlen lesz.

-Kopj le, Derek.-mordultam rá és már szedtem is a lépteimet az ebédlőben egyenesen előre.Nincs kedvem most a hülyeségeihez.Kisebb gondom is nagyobb nála.Ha nem tud úgy viselkedni mint egy ember akkor nem is idevaló.Remélem minél hamarabb szedi a sátorfáját és eltűnik legalább újabb ötven évre.Kellemes lenne. Egy kis kikapcsolódás számomra.

-Álmodozz, Drew!-kacsintott felém miközben kikerült és egyenesen egy lánycsapat felé vette az irányt. Sejtem mi lesz szerencsétlen, buta kislányokkal.Ha minden testvérem álltal összetört lány szívéért akit megmentettem ,már legalább egy dollárt kaptam volna, mára milliomos lennék.

-Barom.-sziszegtem halkan és egyenesen a kijárat felé vettem az irányt.Egy időre elég volt belőle.Egész nap hallgattam a hülyeséget.Szükségem van néhány magányos pillanatra.Abban teljesen biztos vagyok, hogy Blair közelébe nem fog menni.Túl sok az ember hozzá a környéken és ezt ő is tudja.Sok mindenre képes ez az idióta de sem önmagát sem engem nem veszélyeztetne azzal, hogy lebuktat minket.

~ * ~

Nem vagyok az a nagyon olvasós típus.Illetve de csak mégsem.Vannak számomra kedves írok.Őket szívesen olvasom.Régieket.Csak sajnos ennyi idő alatt amennyim nekem van óhatatlanul is kifogytam, felfaltam minden oldalt szeretett poros, ős régi alkotásaimból.A mostani sztorikat nem kedvelem.Nem vagyok oda a vámpírok és vérfarkasok történeteiért.Hogy miért?Mert a lapok minden oldala tele van hazugsággal és írói képzelőerővel.Ami nem gond, ha nem tudod az igazat.Viszont ha az igazság hatalmának birtokában vagy, akkor a hazugság,a homályosítás nagyon zavaró és szinte már sértő tud lenni.

Mégis szeretek a könyvtárban lenni.Csendes és békés.Teljesen az ellentéte az én világomnak ami tele van bonyodalommal.Hol a városi kis zugban bújok meg, hol pedig az iskolaiban.Most jelenleg hirtelen felindulásból az utóbbiba menekültem, hogy ne kelljen szembenéznem azzal ami vár rám.Tudom, hogy a dolgok még csak most kezdődnek és ez sajnos csak nehezebb lesz.Az életem soha nem könnyű.Soha nem egyszerű.

Mindig csak várok valamira.Olyan mintha folyton utaznék.És talán valóban utazom.Ez csak az állomás úton valami felé amiről már senki nem beszél.Hisz én is öregszem.Reményeim szerint legalábbis.Közel száz év alatt a testem tizenhét évet öregedett míg a lelkem minimum ezret.Annyi mindent megéltem már, hogy azt nehéz lenne szavakba önteni.De tudom,ha eljön a sötéség, az áldott tudatlanság akkor örömmel ugrom a karjaiba. Rengeteg generáció fejlődését, életét és halálát néztem ahhoz végig,hogy tudjam, nekem ennyi elég volt. Nincs már olyan dolog a Földön amit nem tapasztaltam meg.Kivéve egyetlen valamit.Valami nagyot, rendkívülit.Elsöprőt, felkavarót.Talán soha nem is fogom.Megeshet.

Az érzés ami már negyedjére üti fel bennem a fejét most ismét erősödött.Háromszor láttam és egyszerűen megéreztem,hogy ez lesz a negyedik találkozásunk.Ugyan azt éreztem mint az első alkalomkor.Emberi, naív érzések és talán gyerekesek is de nem tudok ellenük tenni.Nem mintha annyira akarnék.Olyan volt mintha a vénámban is ő lenne.Édes illata körül ölelt.Csendesen, lopakodva mint a legerősebb méreg a bőröm alá férkőzött.Ami pedig a legrémísztőbb, hogy én ezt nem is bántam.Nem féltem ettől amit éreztem. Nem féltem attól, hogy megégetem magamat.Csak őt féltettem, de őt mindennél jobban.Beteges és leírhatatlan ez az egész pláne ilyen hamar néhány találkozás után.

-Jó napot.-halk hangja megtörte a terem törékeny csendjét.Mint az üveg úgy repedt darabjaira.Leplezni sem tudtam volna, hogy azonnal megéreztem őt.Felkaptam fejemet és tekintetemmel azonnal megtaláltam. Nem tehetek róla, vonzott a jelenléte.Látni akartam, hallani és igen.Érezni is szerettem volna, bármilyen képtelenség és őrültség is a dolog.

Nem csak maga a dolog volt őrültség de én magam is őrült vagyok.Talán gyárilag vagyok hibás. Esetleg a Bieber génekkel van a probléma és ezért szeretjük mind a ketten kihívni magunk ellen a Sorsot és szembe menni a józan gondolkodással.Bármi is legyen a helyzet mire észbe kaptam már mellette álltam.Emberi léptekkel természetesen, semmi természetfelettit nem használtam de még így is túl gyorsan értem a közelébe. A hirtelen távolság csökkenés pedig némi kábulattal is járt.Olyan volt mint egy angyal, úgy értem, hogy tényleg olyan volt.Ártatlan aura lengte körül, elektromossággal vegyítve.Az emberek bizonyára kedvelik. Egy ilyen teremtést lehetetlen nem kedvelni.

-Blair, ugye?-igyekeztem laza maradni és csak mosolyogni mikor mellé értem.

-Te pedig...-felnézett rám, szemei meglepődöttséget sugároztak de volt ott más is.Őszinte mosoly terült el az arcán ami engem azonnal boldoggá tett.Beteges vagyok.Én mondom, hogy ez a reagálás már beteges, túl megy a józan határokon.-Drew ugye?Ne haragudj ebédnél láttam,hogy kettő van belőled.Izé nem kettő csak van egy ikred vagy mi.Ugye nem kevertelek össze titeket?-látszott rajta,hogy őszintén összezavarodott én pedig úgy éreztem ideje rendet tenni a kis buksijában.

-Drew vagyok igen, tudod.A zöldséges srác.-kuncogtam, mire ő is felnevetett.

-Igen,emlékszem.Finom is volt belőle a vacsi.-kacsintott rám.-Szabadidődben mindig védtelen, elveszett új lányokat szolgálsz ki a zöldségesben?-dobta fel a labdát amire első pillanatban nem is tudtam,hogy mit kellene mondanom.

-Néha napján, ha szemrevalóak az új lányok.-vigyorodtam el.Jézusom! Ez pont úgy hangzott mint Derek idióta csajozós szövegei.Tényleg elment a maradék józan eszem.A reggelimben lehet valami, azóta vagyok ilyen zakkant és kiszámíthatatlan.

-Ez nagyon érdekes...-kezdett bele mikor a bejárati ajtó kitárult és egy igazán magabiztos teremtés jött be rajta.Sötét haja körül ölelte mély dekoltázsát.Keleti vágású szeme pedig szikrákat szórt.Különlegesen eltökélet aura vette körül.Magassarkúja csak még jobban kiemelte hosszú lábait amik szabadon kandikáltak ki a minimális hosszúságú szoknyájából.Bármilyen gyönyörű is volt.Hiszen az volt.Világ életében csodálatos teremtés volt.Akkor is tudtam,hogy Fate megjelenése semmi jót nem tartogat a számomra.Soha nem tartogatott.

~ * ~

Ne haragudjatok kedvesek,hogy ilyen rövidke lett.Egyszerűen lassan indulnom is kell vissz a kollégiumba és még előtte fel szerettem volna tenni nektek egy részt.Köszönöm a türelmet a következő rész már esemény dúsabb lesz ezt ígérem! xoxo HeartBreaker ♥