9. rész ~ Elveszett lélek

Sziasztok!

Nem szeretnék túl sokat "pofázni". Szerencse a szerencsétlenségben, hogy itthon ültem egész héten betegen. Ma vérvételen voltam ezért érkezett meg most a rész.Nem tudom  mi van a bloggerrel de nem enged felül semmit használni így nem tudom formálni a szöveget.Remélem ez nem veszi el a kedveteket. - ami már formálva van az azért mert már pár napja neki kezdtem a résznek csak nem tudtam befejezni.- A lényeg, hogy most itt a rész ami szerintem...

Nos megmondom őszintén már nagyon régóta el szerettem volna ezt sütni. Már engem is érdekelt,hogy mik lesznek a vélemények.Végre kiderül nagyjából,hogy mik is az ikrek! Tudom,hogy sokan nem erre vártak és nem is ez jött le az eddigi részekből.De igyekeztem néhány dologgal félre vezetni mindenkit. Nos. Ez az írás része.Szeretlek titeket izgalomban tartani!;)

Köszönöm a kommenteket!Nagyon jól esett,hogy ismét itt voltatok.Sokat jelentett számomra. Remélem,hogy még most is várhatok néhány véleményt.Ne haragudjatok,hogy nem tudtam válaszolni. Egyszerűen a Google Chrome nem engedi.Pár napja leszedtem a Mozillát de annyi dolgom volt mostanság. Komolyan ne haragudjatok a mostani kommentekre válaszolni fogok ígérem!

Kellemes olvasást!

xoxo HeartBreaker

Frissítés: NAGYON BOLDOG VALENTIN NAPOT NEKTEK!♥

 9.rész ~ Elveszett lélek
Drew Bieber
Az élet soha nem volt könnyű számomra és a testvérem számára.Soha nem értettem miért vagyunk azok amik. Egyáltalán van nevünk? Korcsok? Keverékek?Mik lennénk mi?Nincsenek válaszok, nincsen megváltás és a végét sem látom már több mint egy évszázada.Tengődünk jobbra-balra de egyikőnk sem tudja mi is lesz ennek a vége.Félek,hogy egyszer teljesen elemészt majd a sötétség és megszűnök emberinek lenni. Már így sem kevés választ el tőle.

Édesanyám ápolónő volt még az első világháború előtt jóval. 1893-ban hunyt el.Törékeny asszony volt hatalmas lélekkel.Nem szolgált rá arra ami végül a vesztét okozta.Halála napjáig imádott minket. Olyan tisztán és utánozhatatlanul szeretett, hogy azt leírni is nehéz lenne.Hiányzik-e? Igen.Rettenetesen.Bűntudatom van amiért az utolsó évei előtt nem voltam vele.Ott lett volna a helyem nekem is és Dereknek is.

A mi történetünk 1876-ban kezdődött. Már a születésünk előtt tisztában volt vele édesanyánk,hogy nem mindennapi csemeték leszünk.Hogy is lehetnénk mikor nem emberi lénytől esett teherbe? Anyám egyetlen bűne apám lett, ami végül a végzetévé is vált.

Hogy szerették-e egymást? Nem tudom.Soha nem láttam Gedeont aki állítólag a biológiai teremtőm.Az  asszony aki felnevelt egészen biztos,hogy szerette.Túl tiszta és túl gyengéd volt ahhoz,hogy ne tápláljon mély érzelmeket ezután a bukott angyal után.Ugyanis Gedeon bukott angyal volt.Furcsa,hogy az ember mennyi mindenbe belekeverheti magát.

Természetesen nem olyan "ember" vagyok aki ennyiben hagyja a dolgokat.Nagyon sokáig lázadtam minden ellen, kerestem a dolgok miértjét.De nem leltem.Két éves koromra már úgy néztem ki mint egy fejlett tíz éves. Túl gyorsan nőttünk ahhoz,hogy az embereknek ez ne keltse fel a figyelmét.Folyton úton voltunk. A gyermekkorom számomra egyenlő azzal,hogy Derek és én folyton folyvást nyúztuk egymást a lakókocsiban amíg anya vezetett.Négy éves voltam mikor elértem a végső fázisba.Akkora már versenyre kelhettem volna egy húsz évessel.És ekkor valójában mindössze csak négy éve tengődtem a Földön.

Hogy hiszek-e abban amit az emberek bemesélnek maguknak és hitnek nevezik? Ezek után kötelességem lenne.De nem hiszek én már semmiben amit nem láttam a saját szememmel.Tény,hogy vannak furcsa lények közöttünk.Viszont számomra ez még nem elég ok ahhoz,hogy én higgyek a megváltóban.

~ * ~

Blair Black

Figyeltem Drew mozdulatait.Ahogy kínlódva fel, s le járkál a szobában.Minden szót megfontoltan mondott ki. Kábán ültem a saját ágyamon és fogalmam sincs,hogy hogyan kerültem ide, de itt voltam és hallgattam ezt a furcsa történetet ettől az elveszett fiútól. Ezer gondolat született a fejemben.
-Szóval, Blair ez történt.Elájultál a folyosón, Derek és én találtunk rád.Idehoztunk.Nem tudtok mit kellene veled tennünk.De hála az Istennek,hogy semmi bajod!- merev testtartással állt előttem tekintete pedig makacs és elszánt volt.
-És Bruce?Én láttam őt!-tört ki belőlem akaratlanul is.
-Bruce?Milyen Bruce?- nem tudtam eldönteni,hogy tényleg nem tudja miről van szó és az egész csak egy látomás volt, vagy csak nagyon jól tudja játszani a hülyét.Nehéz lenne megmondani,hogy ebben a helyzetben most éppen mi is történt.
-Mindegy, Drew. Egyáltalán honnan tudtad,hogy hol lakom? Miért nem egy kórházba vittél? Hogyan hoztatok be és mégis mióta fekszem itt?-ez a pár kérdés semmi nem volt ahhoz képest amik a fejemben még összeálltak.De nem mondhatom ki őket. Úgy látszik, Drew teljesen hülyének néz.
- Megnéztem az irataidat.Nem szép dolog tudom, de ez volt az egyetlen módja annak,hogy haza tudjunk hozni. A kulcsok a zsebedben voltak. És a fenébe is nem tudom miért nem kórházba vittünk! Derek azt tanácsolta hozzunk haza mert nem nézel ki annyira rosszul.Mármint izé...Érted,hogy értem.- láttam a szemében,hogy kínlódik.Igazán nem tudja,hogy mit mondjon.-Kérlek Blair.- mélyen és őszintén nézett az én szemembe.-Ne fagass!Könyörgöm.Jobb neked ha a sztori ezen oldalát ismered csak.
Ekkor pedig megértettem.Drew fél.Nem gyáva módon, nem is önmagát félti vagy az életét.Az nem jelenthet neki túl sokat.Attól fél,hogy nekem vagy, bármelyik törékeny embernek miattuk baja esik. Őszintén aggódott azért,hogy mi lesz velem.Persze ez még nem ok arra,hogy teljesen hülyének nézzen.De mi van ha nem is szeretném tudni az igazságot?Néha sokkal jobb az embernek ha az édes tudatlanság hálója veszi körül. Talán ez is egy olyan helyzet.
- Köszönöm,hogy haza hoztatok.-zártam le ezt az egyre kínosabb vitát.-Szeretnék lefürdeni. Ha nem gond. Szóval...Te most...- nem tudtam mit mondjak.Te most menj haza? Vagy, viszlát Drew? Vagy éppen mit? Nem akartam hálátlannak tűnni sem bunkónak.Viszont azt hiszem mára éppen elegem van mindenkiből.
-Anyukád a másik szobában alszik.Azt sem tudja,hogy mi volt veled vagy,hogy mi hoztunk haza. Ha ez lehetséges akkor maradjon így. Jobban teszed ha reggel fürdesz le.És Blair...Reggel jövök érted kocsival. A történtek után nem szeretném ha egyedül mászkálnál.-közölte mintha ez már el lenne döntve.Volt egy olyan sejtésem,hogy ez bizony már el is van.
- Vitatkoznék veled.Komolyan, Drew Bieber! De nincs erőm.Szóval megúszod egy köszönömmel  és egy viszláttal.-vetettem oda miközben már zuhantam is vissza a párnámra.Teljesen ki vagyok merülve. Fogalmam sincs,hogy mi történt velem pontosan dehogy nem az amit ez nekem megpróbált beadni, az is biztos!
-Aludj jól, Blair.-hallottam még utoljára lágy hangját.Hogy hol távozott az számomra rejtély.Furcsa,hogy mennyire nem félek a közelében.Nem tartok attól,hogy rossz embernek adtam volna ki magamat. Pedig szinte semmit nem tudok róla.Viszont ennek a srácnak már csak a jelenléte is megnyugtatja az embert. Nem tudom,hogy honnan ez a bűverő de tetszik.Határozottan, tetszik.

~ * ~

Amikor Drew azt mondta,hogy értem jön.Nos.Mondjuk úgy,hogy azt hittem egyedül fog jönni. Ennek ellenére kettőt kaptam belőle.Ott ültem a hátsó ülésen két idegennel körülvéve akiken látszott,hogy még egymás társaságában is kínosan érzik magukat és ezt én csak megfűszereztem szerény jelenlétemmel.
- Milyen órád lesz Blair?-kérdezte Drew.Szegény elkeseredetten próbált valamilyen társalgást fent tartani.
- Történelemmel kezdek ma.Neked?- tényleg érdekelt,hogy merre lesz.Az meg pláne,hogy vajon akad-e közös óránk.
- Nekem is.-meglepett a válasz.Egy évfolyamon tanulunk de hétfőn egészen más tanároknál.- Mr. Diamondnál leszel?
- Azt hiszem igen.Még nem igazán jegyeztem meg a neveket.-vallottam be teljesen szégyenkezve. Félek is,hogy egyszer valamelyik tanárnak rossz nevet mondok.De igyekszem minél hamarabb megtanulni. Az első napom jó nagy galiba volt,nem kérek még többet.Ennyi bőven elég egy egész évre, nemhogy egy napra!
- Akkor megvan az első közös óránk. -a visszapillantó tükörben futólag rám mosolygott én pedig viszonoztam neki.Annak ellenére,hogy nem tudom,hogy ennek örüljek-e vagy sem.
Tekintetem oldalra esett, az anyósülésre melyben Derek kényelmesen elterült.Fülében ott lógott a fülhallgatója. Elég hangosan hallgatta ahhoz,hogy némileg ki tudjam venni mit hallgat.Valamilyen rock bandát de nem ismertem fel őket.Hihetetlen számomra,hogy mennyire különböznek ezek ketten.Az egyik folyton világos cuccokban járkál, míg a másikról - legalábbis eddig mikor találkoztunk - le sem lehet vakarni a fekete bőrkabátot.
Derek úgy tűnt elaludt.Bár ebben nem lehetek biztos.Illetlenül sokáig elidőztem rajta.Néztem a kezét mely kilógott a fekete bőr anyag alól.Testét - már ami látszott belőle - mindenféle furcsa tetoválás fedte.Legalábbis a karját.Biztosra veszem,hogy nem csak ezt. Kíváncsi lennék hol futnak még rajta művészi vonalak. Soha nem voltam oda értük, de attól még érdekel.Pláne ha valaki nem csak úgy brahiból csináltatta meg hanem mondanivalója is van.
Mire észbe kaptam valójában már az iskola parkolójában találtam magamat.Kiszálltam, illedelmesen megköszöntem,hogy elhoztak és elindultam az épület felé.Nem tartom magamat paranoiásnak de most elgondolkoztam ezen is.Vagy üldözési mániában szenvedek vagy bizony majdnem minden diák megnézett magának.Más volt mint a tegnapi tekintetek sokasága.Ez amolyan " Ez komolyan velük lóg?" nézés volt. Nem lenéző, sokkal inkább csodálkozó.Mintha a Bieber fivérek elérhetetlenek lennnek. És vajon azok?
Mély levegőt vettem miközben bevágódtam a folyosóra és megközelítettem a szekrényemet.Nem tudom mi történt velem tegnap.Nem tudom miért pont én és miért éppen már az első napon.Azt sem tudom, hogy Drew miért néz ennyire hülyének és mit titkolnak ezek ketten előlem.Valójában rengeteg mindent nem tudtam és azt hiszem még több rejtély van mint azt hinném. Viszont egy valamiben teljesen biztos voltam: ki fogom deríteni a titkokat.Ugyan fogalmam sincs,hogy miképpen.De akkor is ki fogom.Ha törik ha szakad. Lehet,hogy egy csendes könyvmoly vagyok.Sőt ez teljesen biztos.De ha addig élek is rájövök erre az egész kavarodásra ami a fejem felett kavarog.Nagyon rossz lány került az ikrek útjába.
-Szia.-vetődött mellém Alice.Szegényről teljesen megfeledkeztem ebben a 24 órában. Nem tehetek róla túl sok minden történt, túl kevés idő alatt.Gondolkozni is alig volt időm.Mikor pedig két szabad percre leltem az életemben akkor fel volt adva a lecke.Volt min agyalni.
-Szia.-mosolyogtam rá szelíden.
-Hogy vagy?-jött a meglepő kérdés.Mintha átlátna rajtam.De én csak mosolyogtam és belül erősebbnek éreztem magamat mint valaha.
-Tulajdonképpen jobban mint valaha.-kacsintottam rá, miközben bekanyarodtunk a történelem óránkhoz vezető folyosóra.